Nagy múltra tekint vissza az alsóörsi Fogas, de mégis újonc a pályán. Ennek oka prózai, a Kun család csak 2020-ban vette át a stafétát az előző tulajból, és a família legifjabb tagja – némi apa-fia veszekedés után – megalkotta az év strandételét. A halevők északi parti paradicsomában jártunk.
Rengeteg kellemes családregénynek voltunk már szemtanúi a Balatonnál, de a mostani, amiről írni fogunk, az eddigieken is túltesz bizonyos tekintetben. A Kun család ugyanis fél év alatt olyat alkotott, ami az Év Strandétele verseny zsűrijét is le tudta venni a lábáról. Képesek voltak az alsóörsi strandbisztróval meglépni egy nehéz akadályt: megnyerték a haltól legendásan ódzkodó magyar közönség tetszését. De azért van ebben rutin, nem a semmiből jött győzelmük az isteni hal erőlevessel.
Át is adjuk a szót a várpalotai Kun Szilárd üzletvezetőnek, feleségének, Laczó Zsuzsának, és persze ifj. Kun Szilárdnak, a konyha urának. A két Szilárd klasszikus, kemény kötésű férfiak, egyikükbe se kötne bele az ember az alsóörsi éjszakában, de amint csillogó szemmel mesélni kezdenek a vendéglátásról, rögtön két nagyon nyitott, a szakmájáért rajongó ember képe rajzolódik ki. A lényeg, hogy családi vállalkozás a Fogas, sőt a személyzet egy része is jóbarát és partner – ahogy ifjabb Szilárd fogalmaz (sőt mint megtudtuk, az eplényi sípálya éttermét is ez a team viszi).
“Megmondom őszintén, a Fogast most nyitottuk ki, eddig teljesen más tulajdonosa volt” – felel arra idősb Szilárd, tavaly miért nem találkoztunk a Fogas nevével útjaink során. A szomszédos Oliva Büfé már az övék volt korábban (hagyományos, de mirelitmentes strandételekkel) és egy fagyizójuk is van ugyanitt, a Jégbüfé. Így a mostani halas bisztró már a harmadik egységük egy kupacban az alsóörsi strandon. Ifj. Szilárd elmondta, szakmailag tovább akart kicsit lépni, ezért is indították el a Fogast. Volt sok apa-fia vita, összeszólalkozás, de szép lassan felújították a bisztrót. A szülők féltek attól, működni fog-e a halas koncepció, hogy lesz-e rá igény, pláne a járvány szorításában. Id. Szilárd beismeri:
“én voltam kicsit visszatartó erő, de a fiam ragaszkodott hozzá, és a sokadik összeszólalkozás után ráhagytam, innen csinálja, ahogy akarja.”
Ettől függetlenül mindent megbeszéltek az épület külsejétől a menüig. A 28 éve a szakmában lévő apa kifejezetten örül, hogy ráhagyták a konyhát a fiára. Valóban jól tették, az Év Strandétele verseny is bizonyítja. Ifj. Szilárd bevállalta, hogy a jó paprikás magyaros halászlétől el mert mozdulni az erőleves felé. A verseny óta nem győzik lefőzni az erőlevest, annyian keresik az ételt. Tény, hogy szerinte “a leves direkt úgy készült, hogy a kevésbé halkedvelők is tudják fogyasztani, a tokhalnak sincs olyan markáns íze, mint egy harcsának vagy pontynak”. A levet se főzik túl erősre, egy kis tabasco és reszelt citromhéj ad pikantériát neki. Épp a haltól való, egyes vendégekben meglévő tartás miatt tettek fel pár halmentes tésztát is az étlapra.
Cikk folytatása a welovebalaton.hu oldalon.